A víziközmű infrastruktúra az egészségmegtartás láthatatlan pillére

Az Európai Vízügyi Szövetség (EWA) Gazdasági Munkacsoportja, behatóan foglalkozik a vízellátás, vízgazdálkodás alapját biztosító viziközmű infrastruktúra fejlesztésének és fenntartásának gazdasági kérdéseivel.

A munkacsoport küldetése: az emberiség fejlődése és fenntartása szempontjából legalapvetőbb, legrégebbi múltra visszatekintő, és egyben leghosszabb élettartamú, ugyanakkor a legdrágább, de sajnálatos módon legkevésbé értékelt és megfizetett infrastruktúra fenntartását és társadalom számára való rendelkezésre állását biztosító gazdasági és gazdálkodási ismeretek, módszertani segédletek fejlesztése és megosztása.

Ennek jegyében az európai országok víziközmű vagyongazdálkodására fókuszáló kutatást és szemináriumot szervezett, mely május elején webinárium keretei között, több mint 20 ország és közel 100 szakértő részvételével került megrendezésre. A szemináriumot megelőzően az EWA EU-szintű kutatást végzett a „Víziközmű vagyongazdálkodás 2020. évi felülvizsgálata” (https://www.ewa-online.eu/WG_Economics.html) témakörében. A nemzetközi felmérés kezdeményezője és a szeminárium előadója Kovács Károly, az EWA korábbi elnöke, az EWA Gazdasági Munkacsoport vezetője, a MaSzeSz elnöke volt.

A szakmai fórumon a felmérés eredményeit és azzal kapcsolatos további kérdéseket tárgyalták a résztvevők.

A sikeres és aktív nemzetközi részvétellel megvalósult kutatás és konzultáció eredményeit a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség „Viziközmű infrastruktúra az egészségmegtartás láthatatlan pillére – EU-s kitekintés, hazai állapotok” címmel megrendezett május 27-ei webináriumán ismertette és vitatta meg a hazai érintettekkel. Az eseményen áttekintettük a vízszolgáltatással összefüggő vagyongazdálkodás hazai kérdéseit is. Nagy örömünkre szolgált, hogy a rendezvényen több mint 30 szakértő vett részt. A résztvevők között köszönthettük az Innovációs és Technológiai Minisztérium, a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal, a Magyar Víziközmű Szövetség és más szakmai szervezetek képviselőit is.

A nemzetközi felmérés keretében 16 országból érkezett adatok alapján megállapítható, hogy a víziközmű infrastruktúra az európai országok 83%-ban, míg a víziközmű szolgáltatók az országok 61%-ában kizárólag közösségi (állami, önkormányzati) tulajdonban vannak, míg az országok 17-, illetve 39%-ában vegyes tulajdonviszonyok léteznek. Maga a víziközmű vagyon az országok többségében (56%), a szolgáltatóktól elkülönülten, közvetlen állami, önkormányzati tulajdonban van, viszont némi vegyes tulajdonlás mellett az országok 38%-ban az alapinfrastruktúra is a szolgáltatók tulajdonában van. Az adott kérdés jelentőségét a konzultációban adott szakmai válaszok emelik ki (lásd ismertetőnk későbbi szakaszát). A kitöltő országokban sajnálatos módon, az értékcsökkenés alapjaként leginkább az eszközök beszerzéskori (jelentős részben több évtizedes infláció által erodált) értékét veszik figyelembe (61%), a pótlási (újra előállítási) értékkel csupán 6%-uk kalkulál. Elmondható, hogy az elmúlt tíz évben a válaszadó országok 33%-ban egyáltalán nem került sor az eszközök értékkövetésének/korrekciójára, 77%-ban pedig ugyancsak több mint tíz éve nem történtek lépések a hosszú távú inflációs hatás kiigazítására, az eszközök újraértékelésére. A szolgáltatási díjakba az eszközök értéke és az értékcsökkenés a válaszadók mintegy felében nem, vagy csak jelentéktelen (20% alatti) mértékben kerül beépítésre, ugyanakkor minden ötödik válaszadó 50% feletti, díjon belüli pótlási fedezetről ad számot. Ennek betudhatóan a hálózati rekonstrukciós arány (km/km) egyetlen országban sem éri el a 100 éven belüli értéket, a válaszadók közel egyharmadában meghaladja a 200 évet, és a vonatkozó adatok hiányát nevesítő minden ötödik válaszdó mellett, a válaszok felét kitevő országokban 100-200 éves kényszerűen elvárt megújulási ciklust tapasztalunk. A szolgáltatásokért fizetett díjakban a fix, rendelkezésre állással összefüggő díjhányad az országok közel 90%-ban nem éri el a 30%-ot, annak ellenére, hogy statisztikai adatokkal alátámasztottan a fix költségek aránya a fogyasztástól függetlenül meghaladja a 80%-ot. A vezetékhálózati rekonstrukciós költségek fedezetét csupán a válaszadók 14%-ában biztosítják a szolgáltatási díjbevételek, míg a válaszadók több mint felében a díjak a felújítási költségek felét sem fedezik. Így a szennyező fizet és a teljesköltség megtérülés teljesülését érintő kérdésre adott szakértői válaszokból nem meglepő módon az derül ki, hogy az országok több, mint negyedében 50% alatti, és közel felében is csak 50-90% közötti a költségmegtérülés!

Az EWA webináriumon a kutatás eredményeinek ismertetését követően, öt a vagyongazdálkodás és a társadalmi szerepvállalás hatékonyságának javítását célzó kérdés került terítékre, melyekről a résztvevők szóban és írásos szavazás keretében is kifejezhették véleményüket. A MaSzeSz rendezvényen ugyanezen kérdéseket a hazai szakemberek is megvitatták, és az írásban is leadott válaszaikat követően összehasonlították és értékelték azokat a nemzetközi véleményekkel.

A válaszok összevetéséből kitűnik, hogy a szakmai vélemények ugyan fő irányukat tekintve egyeznek, de számos meglepő eredmény született.

A szakmai válaszadók többsége úgy véli itthon (több mint 90%) és külföldön is (55%), hogy nem várható el reálisan a magántőkétől, hogy helyettesítse a tőkeintenzív infrastruktúra fejlesztésébe történő állami, önkormányzati beruházásokat.

A viziközmű vagyon tulajdonlási formáinak költséghatékonyságát érintő kérdésre, bár egységesen és döntően a szolgáltatókon belüli vagyongazdálkodást tekintik hatékonyabbnak, mind külföldön (71%), mind pedig itthon (87%). Meglepő és figyelemre méltó, hogy itthon, ahol ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk, a szakmai állásfoglalások a nemzetközi vélekedésnél is markánsabban az integrált (pótlás/megújítás – karbantartás, hibaelhárítás) vagyongazdálkodást tekintik költséghatékonyabbnak. A hazai fórumon az integrált vagyongazdálkodásnak, egy a költséghatékonyságon messze túlmutató aspektusa is szóba került, nevezetesen a kis és nagy települések közötti vagyon- és díjgazdálkodásban nélkülözhetetlen szolidaritás, mely a településenként osztott vagyongazdálkodás/pótlási szükségletek egy-egy fogyasztóra vetítetten szélsőséges (időben, térben és költségét tekintve a kistelepülések kárára akár 10 szeres eltérést mutató) különbségei okán a jelenlegi, többszörösen osztott és szétszabdalt tulajdonosi struktúrában kivitelezhetetlen.

A pótlási értékek ismeretének jelentőségét (a könyv szerinti értékekkel szemben) nemzetközi szinten is kifejező (84%-os) vélekedéshez képest, a hazai szakértők egyhangú (100%-os) véleménye rámutat a vagyongazdálkodás szempontjából nélkülözhetetlen pótlási költségek ismeretének jelentőségére.

A szakmai vélemények megegyeznek abban is, bár a hazai fórum résztvevői visszafogottabban (EU-85%,/HU 60%), hogy a költségmegtérülésről (beleértve a tőkeköltségeket is) szóló átlátható tájékoztatás növelné a lakosság fizetési hajlandóságát.

Viszont egységesen 85%-os volt az vélemény, miszerint növelné az EU tagországokon belüli és közötti átláthatóságot, és az adatok összevethetőségét egy közös (EU) költségmegtérülési útmutató.

Fenti eredmények tükrében kezdeményezzük a viziközmű vagyongazdálkodás hatékonyságának javítását, a víz és a viziközmű infrastruktúra értékén való kezelését célzó szakmai és társadalmi párbeszéd folytatását.

A rendezvény előadásai letölthetőek az oldal alján (Kapcsolódó tartalmak rész).

Final_Results_survey_Kovács Károly_EWA
Szavazas_EWA_Maszesz